Testvértelepülések

Leendő testvértelepülésünk: az erdélyi Csíkcsomortán

Erdélyt látni és megszeretni egy pillanat műve volt. 2001. pünkösdjén vettem részt először a csíksomlyói búcsún. Megtapasztaltam, hogy Erdély megmaradt egy kis érintetlen „szigetnek”, ahol még nem tört be a fogyasztói társadalom negatív hatása. Ami számomra érték, nekem fontos, azt ott megtaláltam. A szeretet, bizalom, becsület, egymás segítése, amely mai rohanó életünkben egyre jobban háttérbe szorul.

Csíkcsomortánról, illetve arról a törekvésről, hogy szorosabbra fűzze a két falu a kapcsolatot, először a tavalyi év pünkösdjén hallottam. Elhelyezkedését tekintve az Olt folyó árterületén, Hargita megyében, az Aracs és a Remete völgyek találkozásánál terül el a  kb. 500 lelket számláló kis falucska. A fenyőerdőkkel koszorúzott település határában emelkedik a Negyedfélmegye havasa. Csíkszeredától 7 km-re fekszik. Keleten a Csíki havasok legmagasabb pontja a Szellő-tető /1493 m/, északon a Remete völgy, nyugaton Csíkpálfalva, délen a 3 km-re levő összmagyar búcsújáróhely, Csíksomlyó által körülölelt hegyaljai település határában lévő Várdombon, kör alakú várromokat és bronzkori leleteket találtak. A hely ma régészeti rezervátum. Természeti kincsei között tartják számon borvízforrását és kénes ásványvízforrását, amit más néven Büdösvíznek is neveznek.

Tavaly nyáron megismertük a falu polgármesterét, Ferencz Csabát és feleségét, akik nagyon kedves, közvetlen emberek. Ezt követően egy novemberi, borongós napon látta meg kis csapatunk meghívásra a völgyben húzódó piciny falut. Nagy szeretettel fogadtak minket. Szállásunk melletti Babba Mária házban árva gyermekeket nevel a polgármester és családja. A gyerekek kicsit megszeppenve, de szeretettel fogadtak minket. Miután összebarátkoztunk együtt felkapaszkodtunk a dombtetőn magasodó templomba. A falu apraja-nagyja részt vett a szentmisén. Az ünnepi szentmise végén köszöntötték a falu időseit. Nagyon kedves műsort adtak elő a gyerekek. A faluközpontban egy szerény ebédre vendégül látták az ünnepelteket.

2011. Csíksomlyói búcsújára már két busszal érkeztünk Pázmándról, hogy a Csíkcsomortáni- a Barantás, és a Gyimesi csángó zászlóaljakkal együtt Pázmánd zászlaja alatt mi is felkapaszkodhassunk a nyeregbe.

Falunk csak nyerhetne a testvértelepülési kapcsolattal. Örülnék neki, hogy egy erdélyi faluval alakítanánk ki baráti kapcsolatot. Csíkcsomortán egy igazi, székely falu, mellyel, mint kulturálisan, mind pedig gazdaságilag gyümölcsöző együttműködést valósíthatunk meg.  

Egy testvértelepülési kapcsolat csak akkor lesz élő, ha a benne résztvevők egymásra találása, együtt gondolkodása biztosított. Szeretnénk, ha a közeljövőben az egyre szorosabbra fűzött szálakból kialakulhatna az a lánc, mely soha nem szakad el!